Hosszú-tavi menedékház

SzlovákiaZbojnícka chata

Koordináták: 49,1766 N | 20,1675 E

Tszf. magasság: 1960 m

Férőhelyek: 16 fő (1 hálóteremben, emeletes ágyakon) + 20 fő (tetőtéri matracszálláson)

Nyitva tartás: egész évben

Megközelítés: gyalog

Hivatalos weboldal: www.zbojnickachata.sk

Telefon: +421-903-638000

E-mail: rezervacie@zbojnickachata.sk

Beszélt nyelvek: szlovák | angol

Egyéb: kültéri árnyékszék | áramfejlesztő | szárítóhelyiség | főzési lehetőség

Mágnesműhely webáruház

A Magas-Tátra harmadik legmagasabban fekvő menedékháza sokak számára ismerős lehet, hisz több népszerű túralehetőség útvonala érinti. A Nagy-Tarpataki-völgyben (Veľká Studená dolina) járók közül rengetegen megfordulnak itt betérő vendégként, ugyanakkor szálláshelyként is szóba jöhet, ha hosszabb túrát tervezünk a környéken. Mint látni fogjuk – korlátai ellenére – egész hangulatos kis hütte ez, érdemes legalább egyszer kipróbálni.

a Hosszú-tavi menedékház

A ház történetének kezdete 1907-re datálható, ekkor még azonban csak egy egyszerű vadászkunyhó épült fel a Nagytarpataki-Hosszú-tó (Dlhé pleso) feletti Vadorzó-lapályon (Zbojnícka pláň), a mostani menedékház helyén. Kisebb javítások után, 1910-ben a szerény, felügyelet nélküli hajlékot a turista közönség rendelkezésére bocsátotta az állami erdészet. Sokat sejtet a korabeli viszonyokról, hogy az épület falán lengyel turisták nem éppen hízelgő feliratot hagytak hátra. Az első világháborút követő területi változások révén a ház a csehszlovák állam tulajdonába került, majd ezt követően 1924-ben a Csehszlovák Turista Klub (KČST) kezelésébe adták. Új gazdái kibővítették és lakályosabbá tették az épületet, valamint a nyári időszakban gondnok felügyeletére bízták. Mivel a ház környéke a tavaszi hónapokban jó síterep, hamar felmerült az igény a nyitva tartási időszak hosszának megnövelésére. Az egész éves üzemre történő felkészítés 1933 tavaszán kezdődött meg, az anekdota szerint ekkor keresztelte el – merő viccelődésből – „Rabló-háznak” (Zbojnícka chata) Zamkovszky István (akiben nem mellesleg a közeli Zamkovszky-menedékház építőjét is tisztelhetjük). Ez a név érthető módon nem igazán volt ínyére a tulajdonosoknak, de aztán mégis rajta ragadt a házon (amiben valószínűleg közre játszott, hogy a környéken már több hasonló földrajzi név létezett). Sőt, olyannyira népszerű lett, hogy magyarul is sokszor találkozunk vele, bár tény, hogy a „Hosszú-tavi menedékház” elnevezés már az első világháború előtt bevett volt. A későbbi évek során többször is felújították és átépítették (1936, 1948, 1984-86), mígnem 1998. június 14-én egy tűzvészben (amit állítólag a felhevült kémény okozott) porig égett. A füstbe ment menedékház újjáépítésére nagyon hamar széleskörű összefogás jött létre, így 1999 végétől újra használatba vehették a turisták (bár a hivatalos megnyitóra csak 2001 októberében került sor). A legutóbbi változás személyi jellegű volt, 2015 novemberétől ugyanis Dominika Dejczöová és Michal Brun (Fredy) párosa vette át a stafétát a házat 42 éve bérlő Edo (Ľudovít) Záhortól. A tulajdonjogon egyébként (több másik Magas-Tátrai menedékházhoz hasonlóan) a Szlovák Turista Egyesület és a JAMES Szlovák Hegymászó Egyesület osztozik.

a Kitaibel-tavak egyike, közvetlenül a ház mellett

A Hosszú-tavi menedékház egész évben megközelíthető jelzett turistautakon Tátralomnic (Tatranská Lomnica), Tátraerdőfalva (Tatranská Lesná), ill. Ótátrafüred (Starý Smokovec) felől. Utóbbi kiindulási pont egyik előnye, hogy a híres siklóvasút (pozemná lanovka) igénybevételével nagyjából 40 perccel lerövidíthető a komplett túra mintegy 4 órás menetideje (mondjuk a borsos tarifa miatt – 8 euró egy út felfelé – ez csak akkor éri meg, ha időszűkében vagyunk és jó időzítéssel el is csípjük az egyébként félóránként közlekedő járatot). A Tarajkáról (Hrebienok) a Felső turistaút (Magistrála) nyomvonalán haladva fél órán belül a Tar-patakhoz érünk (ide érkezik meg a két másik említett útvonal is), ahol a kék jelzésre fordulva haladunk tovább felfelé a festőien szép, csipkés hegygerincek által közrefogott Nagy-Tarpataki-völgyön (ld. Csontváry vonatkozó képének bal oldalát). Az út végéhez közeledve egy ponton – nagyon rövid szakaszon – láncok segítik a továbbjutást, de ez ne tántorítson el senkit, könnyű átjutni rajtuk. A hivatalos nyári szezonban (június 16 – október 31) a ház a Vöröstorony-hágó (Priečne sedlo), illetve a Rovátka (Prielom) felől is megközelíthetővé válik. Ebben az időszakban tehát a Magas-Tátra turisták által is szabadon járható (jelzett) két legszebb és egyben legnépszerűbb hágótúrájának kiindulópontja vagy köztes állomása lehet, egyúttal alternatívákat nyújt a hosszabb távú túrákat kedvelők számára is (a ritkábban járt Jávor-völgyre, ill. Poduplaszki-völgyre gondolok, amelyekből az említett hágókon át szintén elérhető a ház). A Rovátkán át ráadásul a Felkai-völgyből (Velická dolina) is eljuthatunk ide, ami újabb remek túralehetőséget tartogat számunkra, benne a Kis-Viszoka (Východná Vysoká) 2428 m magas csúcsára tehető rövid kitérővel.

a menedékház, háttérben a Nagyszalóki-csúccsal

Az imént felsorolt útvonalak többféle módon kombinálhatók egymással; én most egy viszonylag rövid, de élményben gazdag kétnapos körtúrát ajánlanék az Olvasók figyelmébe. Korai indulással akár Magyarországon is kezdhetjük a napot, majd Ótátrafüreden leparkolva a Kis-Tarpataki-völgyön át a Téry-menedékházat (Téryho chata) vesszük célba (útközben megpihenhetünk egy frissítő teára a Zamkovszky-házban). A Téryben megebédelve és erőt gyűjtve a híres-hírhedt Vöröstorony-hágó felé fordulunk. A láncos szakasz izgalmait a hágó túloldalán leereszkedve, majd az útközben egymás után előbukkanó kisebb-nagyobb magashegyi tavak mellett leheveredve pihenjük ki. Ösvényünk előbb a Metélőhagymás-tavak (Sivé plesá), majd egy vargabetűt követően a Fuchs-tó (Starolesnianske pleso), végül pedig a Kitaibel- vagy más néven Testvér-tavak (Sesterské plesá) legnagyobbikának partja mellett halad el (utóbbihoz érve már csak néhány méter választ el a menedékháztól). Másnap újult erővel folytathatjuk utunkat nyugat felé a kék jelzésen a Rovátka irányába, melyet átmászva (nem túl hosszú, de meredek láncos rész a túlsó oldalon) rövid ideig a Fagyott-tó (Zamrznuté pleso) katlanában vendégeskedünk, majd a zöld jelzésen a Lengyel-nyeregbe (Poľský hrebeň) felkapaszkodva másodszor is a Magas-Tátra főgerincén állunk. Itt – ha időnk és erőnk engedi – érdemes beiktatni a Kis-Viszoka magmászását, a csúcsról ugyanis remek körpanoráma tárul elénk. A nyeregből a Felkai-völgybe ereszkedünk be (itt-ott láncok segítségét is igénybe vehetjük, ha úgy érezzük biztonságosnak). A Gerlachfalvi-csúcs (Gerlachovský štít) hegytömbjének árnyékában előbb a Felkai-Hosszú-tó (Dlhé pleso), majd a Virágoskert (Kvetnica), s végül a Felkai-vízesés (Velický vodopád) mellett elhaladva érkezünk meg a Felkai-tó (Velické pleso) partján épült Sziléziai-házhoz (Sliezsky dom). A hegyi szálló teraszán tetszés szerint megpihenhetünk/megebédelhetünk, hisz innen már „csak” vissza kell jutni Ótátrafüredre, amit több jelzett turistaúton megtehetünk. Az esti órákba pedig még akár a hazaút is belefér.

a kültéri árnyékszék és a ház bejárata

Ennyi felvezetés után ideje hozzáfogni a ház ismertetéséhez, de még mielőtt virtuálisan belépnénk az ajtón, szót kell ejteni két építményről: az egyik a Tarpataki-Hosszú-tóra és a Nagyszalóki-csúcsra (Slavkovský štít) néző, fából készült kiülős terasz (ami elsősorban nyáron népszerű), a másik pedig a kültéri árnyékszékek kőépülete. Ebből már sejthető, hogy odabent nem számíthatunk komoly vizesblokkra (és este sem tanácsos literszámra inni a söröket a vacsora mellé, hacsak nem akarunk félóránként kicsattogni a melléképülethez). A budi jobb oldali (kulcsos) része a személyzet számára van fenntartva, a vendégek a másik oldalt használhatják (itt poénos, önműködő ajtócsukó rendszer működik). Belépve három belső „kabin” közül választhatjuk ki a számunkra legszimpatikusabbat; mindegyikben wc-deszkával felszerelt latrina és wc-papír áll rendelkezésre. Alapjában véve kulturált hely (kint egy kis favályún átfolyatott patakvízzel tisztálkodhatunk), de jó ötletnek tartom, hogy az új üzemeltetők tervbe vették a higiéniai infrastruktúra fejlesztését. Hogy ez mikorra valósul meg, azt nem tudni, de elképzelhető, hogy a közeljövőben már más lesz a helyzet az itt leírtakhoz képest.

a mosdó-konyha és a központi folyosó

Most pedig lássuk medvét! A nagyjából négyzet alaprajzú főépületbe középtájon, egy alagútszerű bejáraton fellépcsőzve zsilipelhetünk be. Odabent lambériázott folyosó fogad minket: jobb kéz felé a személyzeti részleg ajtói, balra pedig a szállóvendégek számára kialakított „mosdókonyha”, valamint az onnan nyíló (radiátoros fűtésű) szárítóhelyiség, illetve egy hálóterem található. A „mosdókonyha” kifejezést nem véletlenül fabrikáltam: itt ugyanis tényleg keveredik a két funkció, ami első blikkre kicsit meglepő jelenség. A helyiség egyik felét egy önkiszolgáló konyhapult foglalja el a hozzá tartozó gázrezsóval, mosogatótálcával és vízcsappal; a másik felében viszont egy – műanyag körfüggönnyel elszeparálható – mosakodó/mosó állomás van (széles fémvályúval, szintén folyóvízzel, szappannal). Tehát annak ellenére, hogy más fürdési lehetőség egyelőre nincs a házban, az út porát azért itt mindenki le tudja mosni magáról, már ha nem zavarja, hogy közben a függöny túloldalán esetleg sűrű jövés-menés van (a hálóterem és a folyosó között egyedül ez a helyiség biztosít összeköttetést). Talán felesleges megjegyezni, de azért ide tartozik: a tátrai tavakban fürdőzni a nemzeti park szabályzata szerint tilos, erre a menedékház melletti tengerszemnél egyértelmű tábla is figyelmeztet.

a tágas étkezőhelyiség

Visszatérve a főcsapásra: a központi folyosó az étkezőbe vezet, de közvetlenül az ajtó előtt még egy szűk lépcsőfeljárót is találunk, ami a tetőtéri matracszállás elérését szolgálja. Az étkező meglepően tágas, és a sok ablaknak köszönhetően világos, kellemes hangulatú helyiség. Falait annak rendje és módja szerint a környéken készült fotók díszítik, az asztalok és székek mellett pedig helyet kapott benne egy klasszikus cserépkályha is (természetesen ruhaszárító „applikációkkal” körbevéve). Az aktuális étel/ital kínálat a kiszolgáló (és egyúttal recepciós) pult feletti nagy táblán, krétával kiírva olvasható. Képes menü nincs, így érdemes előzetesen kicsit felkészülni a szlovák turista gasztronómia szókészletéből (amúgy kérésre szívesen el is magyarázzák, hogy mi mit jelent). Az étkek közül ezúttal egyet sem emelnék ki különösebben, az árakról pedig annyit mondhatok sommásan, hogy a szokásos tátrai menedékházas kategóriába esnek (azaz korrelálnak a tengerszint feletti magassággal, de azért kibírhatóak). Amit viszont fontos szem előtt tartani, hogy ha félpanziós ellátást kérünk, akkor az étkezések időpontja fix: a vacsorát este 6 és fél 7 között szolgálják fel, a reggeli kezdési ideje pedig reggel 7 óra. Ha végeztünk az abrakolással, a mosogatnivalót a recepciótól balra lévő másik ablakba vihetjük vissza. A házban lévő csapvíz egyébként iható, és a konyháról forró vizet is kérhetünk.

csendélet a földszinti hálóteremben

Ami a szállást illeti, két lehetőség közül választhatunk. Adott egyrészt a földszinti hálóterem, ahol egy nagy körasztal és 8 db fából készült emeletes ágy kapott helyet. Ezekben kényelmesen el lehet aludni, ha nincs zavaró tényező (pl. hangosan horkoló szomszéd). Érdekes módon a ház befogadóképességét a legtöbb helyen 16 főben adják meg (tehát csak ezt a hálótermet veszik figyelembe), ugyanakkor a tetőtérben berendezett matracszálláson még további 20 fő gond nélkül elfér (ezt az extra kapacitást rendszerint ki is használják). A földszinti folyosóról ide a már említett lépcsőn juthatunk fel (előtte persze le kell venni a kinti cipőnket). A tetőtér erősen korlátozott belmagassága miatt mozgás közben fokozottan figyeljünk a fejünkre és a hátizsákunkra, hogy egyik se akadjon meg sehol. Ha sikeresen bevettük a felső kanyart, akkor meg is érkezünk a padlószőnyeggel borított tetőtérbe, ahol közepes vastagságú matracok szolgálnak fekhelyül. Mindegyikhez jár két pokróc és egy párna is, de azért biztos, ami biztos alapon nem árt, ha van nálunk egy vékonyabb hálózsák – úgy mégis otthonosabb. Hátizsákunkat felakaszthatjuk a fekhelyek felett kialakított fogasra, cuccainkat pedig nyugodtan bepakolhatjuk a helyiség falánál található szekrények számozott fakkjaiba (értelemszerűen a saját fekhelyünk számának megfelelőbe). Szerencsére a padlástérnek is vannak ablakai, amik napközben elegendő fényt biztosítanak és még szellőztetni is lehet. A lépcsőnél ezen felül van egy villanylámpa estére (bár a fejlámpa mindenképp alapfelszerelés, ha ebben a házban alszunk).

matracláger a padláson

A szállás alapára jelenleg 16 € (fejenként, egy éjszakára), amiből a cseh és szlovák turistaklubok, valamint az osztrák ÖTK tagjai 50%-os kedvezményben részesülnek, míg egy Alpenverein tagsági kártya felmutatása csak 25%-os engedményre jogosít fel. A 15 év alatti gyerekek szállásdíja 10 €. Ágyneműhuzat használatért (ha nem hoztunk saját hálózsákot) egyszeri 2 €-t számítanak fel. Félpanziós ellátással együtt az alapár 32 €, kedvezményekkel az előbbi sorrendet követve: 23,5 € / 27,5 € / 18 €. Természetesen lehet külön is kérni reggelit vagy vacsorát, ebben az esetben 6, illetve 7 eurót kell leszurkolnunk (kedvezményes árak nincsenek). Előre foglalni minden időszakban ajánlatos, nyáron viszont kötelező, lehetőleg több nappal a tervezett érkezés előtt. Első körben érdemes telefonon érdeklődni (angolul simán megy a kommunikáció), de elképzelhető, hogy akkor is kérnek tőlünk egy e-mailes bejelentkezést. Fontos, hogy csak akkor tekinthető érvényesnek a foglalásunk, ha kaptunk megerősítő visszajelzést. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy csak az étkező padlóján hajthatjuk álomra a fejünket este 10 után (ekkor van ugyanis a hivatalos takarodó).

A menedékház egyébként a Hegyimentő Szolgálat (Horská záchranná služba – HZS) egyik állandó bázisállomása. Ellátása elsősorban hegyi teherhordók (serpák) útján történik, mindössze a nagyobb készletezések alkalmával használnak helikopteres segítséget. Az energiaellátás zömét a tetőre szerelt szélturbina és napelemek és biztosítják, bár utóbbiak a téli hónapokban kevésbé hatékonyak, mivel a ház ekkor egész nap árnyékban van. Ilyenkor azért előkerülhet a jó öreg aggregátor is. A ház melletti dombocska tetején van néhány meteorológiai mérőműszer, valamint a Nagy-Tarpataki-völgy fémből kiöntött kicsinyített domborműve is megtalálható itt, eligazító feliratokkal. Ezen a magaslaton térerő is horogra akadhat, de ez nem minden esetben garantált. Reggelente viszont, ha korán kelünk, jó eséllyel pillanthatunk meg zergéket, amint a közeli tóhoz igyekeznek inni. Kívánom mindenkinek, hogy legyen része ilyen találkozásban, életre szóló élmény!

Verdikt: A Hosszú-tavi menedékház közel 2000 m magasan, szemet gyönyörködtető környezetben kínál elfogadható szálláslehetőséget egyik kedvenc hegységünk, a Magas-Tátra szívében. Nyáron remekül beleilleszthető látványos és izgalmas túrák útvonalába, télen pedig önmagában is jó célpont lehet. A „Rabló-ház” néven is ismert létesítmény nem teljesen összkomfortos (legalábbis egyelőre), ám némi kompromisszummal minden szükségletet kielégítő magashegyi hütte. Látnivaló akad bőven a környéken, az itteni napfelkelték szépségével pedig csak kevés tátrai menház kelhet versenyre...

Írta: Budai Péter

Legutóbbi frissítés: 2016.08.12.

Olvasói megjegyzések

Neked milyen tapasztalataid vannak a házzal kapcsolatban? Oszd meg véleményed a Facebook segítségével!