Hunfalvy-völgyi menedékház

Chata pod Rysmi

Koordináták: 49,1745 N | 20,0864 E [megjelenítés térképen]

Tszf. magasság: 2250 m

Férőhelyek: 14 fő (emeleti hálóteremben)

Nyitva tartás: június 15. - október 31.

Megközelítés: gyalog

Hivatalos weboldal: www.chatapodrysmi.com

Telefon: +421-903-181051 (SMS) | +421-52-4422314

E-mail: nincs

Beszélt nyelvek: szlovák | német | angol

Egyéb: étkezde | nincs fürdési lehetőség | kültéri árnyékszék

Aki egy kicsit is rákap a Magas-Tátra (Vysoké Tatry) ízére, előbb vagy utóbb ellátogat a turisták számára is látogatható, pazar körpanorámát nyújtó Tengerszem-csúcsra (Rysy). Ha dél felől közelítjük meg a hegyet (mint a Magyarországról érkező túrázók többsége), akkor mindenképp utunkba fog esni a hegység legmagasabban fekvő menedékháza, a Hunfalvy-völgyi (szlovák és lengyel nevén: „Rysy alatti”) menedékház. Az épület több éve húzódó teljes körű felújítása nemrég fejeződött be, így eljött az ideje, hogy bővebb ismertetőt kapjon oldalunkon. Több szempontból is „igazi” menedékházról van szó, mely annak ellenére, hogy a felújítás után sem összkomfortos, előnyös pozíciójának és barátságos hangulatának köszönhetően igen népszerű: falai közt egy-egy szezonban több ezren fordulnak meg - akár egy étkezés erejéig, akár itt éjszakázó vendégként.

Pfinn József (akinek személyében a dobogókői báró Eötvös József menedékház, illetve a magas-tátrai Téry-menedékház tervezőjét tisztelhetjük) már a XIX. század végén felvetette, hogy a Magyarországi Kárpát Egyesület létesíthetne menedékházat Hunfalvy-hágóban (sedlo Váha). Az ötlet akkor részben pénzügyi és technikai hiányosságok, részben pedig a kedvezőtlen fogadtatás miatt nem valósult meg. Az első világháború után a terület gazdát cserélt, de az ötlet néhány év múlva ismét előkerült. A ház pontos helye az államhatár közelsége miatt sokáig vita tárgyát képezte, végül a hágótól valamivel lejjebb, a Tengerszem-csúcs délkeleti lejtőjére esett a választás. A tényleges építkezés 1931 augusztusában kezdődött meg, és nem kevés emberi erőfeszítés árán 1932 szeptemberére el is készült az akkor még csak egyszintes ház, melyben az étkező melletti hálóban 24 főt tudtak elszállásolni. A hivatalos megnyitóra a következő évben, 1933. július 16-án került sor – a ház tehát idén töltötte be a 80. évét. Az első esztendőkről a magas-tatra.info jubileumi cikkében bővebben lehet olvasni. Persze a későbbi időszak sem szűkölködött eseményekben. Ezek közül kiemelendő, hogy az épületet több ízben is lavinák rongálták meg, olykor csak kisebb károkat okozva, máskor – mint például 1954-ben – viszont nagy pusztítást végezve. Az időközben emeleti szinttel is kibővült kőházat legutóbb 2000 januárjában rombolta szét teljesen egy lezúduló hógörgeteg. Az esetet követően részben helyreállították, de egyértelművé vált, hogy előbb-utóbb szükség lesz egy teljesen új épületre. A tulajdonosok (a JAMES Szlovák Hegymászó Egyesület és a Szlovák Turista Klub) eleinte a ház helyét is szerették volna megváltoztatni (a hágó közelében védettebb lett volna a lavináktól), ennek azonban a bürokrácia évekig útját állta.

A huzavonát megunva végül egy szerkezetében megerősített ház felépítése mellett döntöttek, maradva a régi helyszínen. A munkálatok 2010 júniusában kezdődtek meg és az eredetileg tervezett két évhez képest négy teljes szezonon át tartottak. Az elhúzódó építkezés érzékenyen érintette a ház bevételeit, mivel ez idő alatt csak az ott dolgozóknak tudott szállást nyújtani, az arra járó turisták mindössze a büfé szolgáltatásait vehették igénybe. A késést az okozta, hogy az építőanyagok és a helikopteres szállítás ára az előzetes becslésekhez képest időközben jelentősen megdrágult (az összköltség végül mintegy 600.000 euróra rúgott, melynek kisebb részét magánszemélyek adományai fedezték). Az új menedékházat hivatalosan 2013. szeptember 25-én avatták fel, így az idei szezonban már csak kevesen próbálhatták ki a hálótermet. A megújult ház nyitvatartását illetően felröppent egy hír, miszerint a korábbi évek gyakorlatától eltérően egész évben folyamatosan üzemelni fog. Némi tanácstalanságot okozott azonban az a tény, hogy a Magas-Tátra Nemzeti Park jelenleg érvényes látogatási rendje szerint november 1-től június 15-ig a házhoz vezető turistaúton az egyszerű „mezei” túrázók számára téli zárlat van érvényben. A folyamatos téli nyitvatartás egyébként a valóságban sem nyert visszaigazolást, azaz egyelőre minden maradt a régiben.

Lássuk, hogy ezen kívül mi változott, és mi maradt a régiben. Először is: a ház alapterületét megnövelték, ami talán enyhíteni fogja a korábban sokszor megtapasztalt zsúfoltságot (vagy mégsem, mert egyszerűen még többen fognak tudni beülni egy jól megérdemelt ebédre). Megújult emellett a falszerkezet és a külső borítás is: a jelenlegi kialakítás ugyan kevésbé romantikus, mint az eredeti, viszont a számítások szerint hatékonyabb védelmet nyújt a lavinák ellen. Felkerült továbbá az épület délnyugati homlokzatára néhány napelem, ami az üzemeltetéshez szükséges árammennyiséget hivatott előállítani a korábban használt aggregátor helyett. Ugyanakkor természetvédelmi okokból nem bővülhetett a szálláskapacitás, így az emeleten továbbra is csak 14 ágy áll a vendégek rendelkezésére (igaz, a réginél jóval tágasabb helyiségben). Természetesen szükség esetén át lehet vészelni az éjszakát a földszinti étkezőben, de amíg úgy ítélik meg, hogy biztonságosan le lehet jutni a Poprádi-tavi hegyi szállóhoz, addig szemrebbenés nélkül leküldik az embereket (saját tapasztalat). A ház belső terének kialakítása megmaradt a régi stílusnál, valamint a sokak által kedvelt „panoráma wc” is a korábbi helyén (vagyis a házon kívül, attól kb. 1 percnyi járásra) található. Változatlan továbbá a háziak néha furcsának tűnő humora... Néhány éve például egy rommá tört biciklit lehetett „kölcsönözni” (egész pontosan 5 korona/óra árfolyamon), újabban pedig egy echte buszmegálló tábla díszeleg a ház mellett. Bár a kifüggesztett menetrend szerint elég sűrű a járatbeosztás, ne álltassuk magunkat: ez bizony csak a „lábbuszokra” érvényes, ide ugyanis másképp mint gyalog, nem lehet földi úton eljutni...

S ha már itt tartunk, említést kell tenni a házat immár 36 éve üzemeltető bérlő személyéről. Viktor Beránek ugyanis egy élő tátrai legenda. Hegyi pályafutását teherhordóként kezdte a Hosszú-tavi menedékházban, 1977-től pedig ő vette át a Hunfalvi-völgyi menedékház irányítását. A Magas-Tátrában ma már csak ez az egy ház maradt, amit teljes egészében serpák látnak el: minden szezonban 5-6 hordár szerződik ide, akik havi 20 alkalommal átlagosan 60 kg rakományt cipelnek fel és le. Ha hozzátesszük, hogy mindezt kb. 150.000 forintnak megfelelő bérezésért teszik, beláthatjuk hogy a pénz önmagában nem nyújt elég motivációt – ehhez a munkához elengedhetetlen a hegyek iránti „szerelem”. A hatvanas évei elejét taposó, ősz hajú Beránek maga is aktív anyagmozgató menedzser: sokszor összefuthatunk vele útközben, ahogy mondjuk épp egymásra pakolt söröshordókkal megrakva egyensúlyoz a sziklás ösvényen (fénykorában több mint 100 kilót is képes volt felvinni). Nem semmi... A serpa életérzést egyébként mezei turisták is kipróbálhatják: a vállalkozó kedvűek a Poprádi-tavi hegyi szálló melletti útelágazásnál szatyrokba vagy háti hordóba kikészített könnyebb teherszállítmányokat vihetnek fel egy csésze grátisz teáért vagy levesért cserébe. Jellemzően 5-10 kilós adagokra számíthatunk, de olykor akad egy-egy nehezebb, méretes fahasáb is. Annyit elárulhatok, hogy nem csak testedzésnek remek, hanem a kitartásunkat is próbára teszi (a lent nagy önbizalommal felkapott csomagot mégsem illik az út mellett hagyni). Egyúttal rádöbbenhetünk, mennyi emberi erőfeszítésbe kerül, hogy a vendégsereg odafent kedvére ehessen-ihasson...

Azt hiszem eljött az ideje, hogy rátérjünk a konyhai szolgáltatásokra! A menü megfelel a magas-tátrai menedékházak átlagos kínálatának: megtalálható itt a világbajnok káposztaleves (amiben a névadó komponens mellett gazdag és ízletes hústartalom is fellelhető, emiatt igazán laktató fogás), hagymaleves (cesnaková polievka), sztrapacska (halúšky), valamint gulyás (amit bevallom, még nem mertem megkóstolni); biztonsági kör gyanánt választhatunk főtt virslit (párky) vagy éppen rántott sajtot (vyprážaný syr); desszertnek pedig ott a finom gőzgombóc (buchty) vagy egy bögre forró csoki (horká čokoláda). Az árszínvonal szintén magas-tátrai, de itt visszautalnék a teherhordók szerepére... talán így már nem is annyira drága. Ha a házban alszunk, a szállás mellé 5 euró fejében bőséges svédasztalos reggelit kaphatunk (legutóbb ez „kötelezően választható” opció volt, amit egyébként nem bántuk meg – mostanság nem tudom mi a direktíva). Természetesen vacsora is igényelhető, ez fejenként 8 euróba kerül.

A nagy forgalom miatt mindenképp ajánlott előre lefoglalni a szállást. Jelenleg ezt a következő procedúra szerint hajthatjuk végre: a +421-903-181051 telefonszámra küldött sms üzenetben írjuk meg a foglalás idejét (dátum szerint mettől meddig szeretnénk a házban megszállni), a személyek számát, valamint saját nevünket és az esetleges reggeli/vacsora igényeket. Ezután várjuk meg a visszajelzést (ami a térerő viszonyok miatt elképzelhető, hogy csak másnap fog befutni), amelyben kapunk egy azonosító kódot és egy bankszámlaszámot, melyre a foglalás összegének 50%-át el kell utalni előlegként (közleményként írjuk be a foglalási azonosítónkat). Ha ez megtörtént, jelezzük ismét sms-ben a háziaknak (ne felejtsünk el hivatkozni az azonosító kódunkra), mert a foglalásunkat csak ez után tekintik érvényesnek! A szálláshelyeket az sms-ek érkezési sorrendjében töltik fel, így a háznál személyesen legfeljebb csak egy későbbi időpontra tudunk foglalni. A fejlécben megadott másik telefonszám a Beránek család vonalas száma Újtátrafüreden – korábban itt is lehetett szállást foglalni, most már inkább csak végszükség esetén érdemes itt próbálkozni, mert valószínűleg bonyodalom fakad a dologból. A szállás ára 2013-ban 16 €/éjszaka, amiből kiemelt turista- és hegymászószervezetek tagjai 50%-os kedvezményben részesülhetnek (kivéve a téli zárlat időszakát).

A felvezetőben említettem, hogy a ház nem teljesen összkomfortos. Ennek fő oka, hogy a környéken nincs állandó vízforrás. Az itt megszálló vendégeknek ezért nélkülözniük kell mindennemű mosakodási lehetőséget. Mivel az emberek többsége jellemzően átutazóban pihen meg a házban egy éjszakára, ez a körülmény általában nem szokott komoly problémát okozni (persze ezt kinek-kinek a saját tűrőképessége és igénye dönti el). A vízhiányból fakadóan nem találunk a házban vízöblítéses vécét sem. A fentebb említett panoráma-budit a háztól kissé távolabb, egy meredek sziklaletörés felett alakították ki. A személyzet rendszeresen takarítja, így annak ellenére, hogy sokan veszik igénybe, tisztaság szempontjából felveszi a versenyt bármely forgalmas hely átlagos vízöblítéses vécéjével... A vidám dekoráció, a lenyűgöző kilátás és az illemhelyre várakozók számára kialakított türelempad általában mosolyt csalnak az „objektumot” felkeresők arcára (aki nem hiszi, járjon utána). Persze ha valamilyen szerencsétlen véletlen folytán egy viharos éjszaka kellős közepén akadna valami halaszthatatlan „elintéznivalónk”, hamar arcunkra fagyhat a mosoly... nos, ez is része a „szabadság királyságának”, ahogy az ide érkező vendégeket köszöntő tábla aposztrofálja a házat és környékét.

Verdikt: A hegység magashegyi régiójában, talán a legszebb körpanorámát nyújtó hegycsúcs alatt fekvő újjáépített menedékház a Magas-Tátra egyik legfelkapottabb turistalétesítménye. A túrázásra vonatkozó szigorú szabályozás miatt nem éppen egy csillagtúra-paradicsom, de kiváló köztes állomása a hegylánc észak-déli irányú keresztezésének. Ha kibírjuk a mosdóvíz hiányát egy éjszakára, és sikeresen továbbjutunk a szálláshely lefoglaláshoz szükséges sms-küldözgetős játékban, érdemes itt tölteni egy hamisítatlan magas-tátrai hegyi éjszakát. A naplemente és csillagos égbolt látványa ugyanis megfizethetetlen, minden másra pedig ott a... (ezt csak a poén kedvéért írtam, természetesen készpénz nélkül semmire sem megyünk a házban).

Írta: Budai Péter

Legutóbbi frissítés: 2014.03.17.

Olvasói megjegyzések

Neked milyen tapasztalataid vannak a házzal kapcsolatban? Oszd meg véleményed a Facebook segítségével!