Vodnik-menedékház

SzlovéniaVodnikov dom na Velem polju

Koordináták: 46,3559 N | 13,8614 E

Tszf. magasság: 1817 m

Férőhelyek: 22 fő (8 szobában) + 31 fő (3 hálóteremben) + 10 fő (téli szükségszálláson)

Nyitva tartás: június közepétől szeptember végéig

Megközelítés: gyalog

Hivatalos weboldal: www.pdsrednjavas.si/planinske_koce/vodnikov-dom-na-velem-polju

Telefon: +386-51-607211 |+386-4-8280304

E-mail: pd-srvas@siol.net

Beszélt nyelvek: szlovén | angol

Egyéb: étkezde | csapvíz | villanyvilágítás | wc | mosdóhelyiség | fizetős tusoló

Mágnesműhely webáruház a menedékház dél felől

Aki egyszer belekóstolt a Júliai-Alpokba, az bizony könnyen rákap az ízére... és őszintén szólva nem nehéz szerelembe esni a hegység legmagasabb csúcsával sem. A Triglav a szlovének emblematikus hegye és egyben nemzeti jelképe (az ország címerében is megtalálható) nem csak a helyieket vonzza mágnesként, szép számmal keresik fel külföldiek közeli és távoli országokból egyaránt. Természetesen mifelénk is komoly hírnévnek örvend, részben tiszteletet parancsoló magassága (2864 m) miatt, részben pedig azért, mert megmászása az átlag túrázó számára megszokottnál komolyabb kihívást jelent. Ráadásul Budapestről autópályán mindössze 5-6 óra alatt elérhetünk a hegy lábához, így akár egy (hosszú) hétvégébe is beszerkeszthető a program. Ha igazán komoly kihívásra vágyunk, megtehetjük, hogy kora reggel/hajnalban indulva egy nap alatt megmásszuk a csúcsot és estére visszatérünk a kocsihoz, de egy ilyen kör azért eléggé fárasztó. Jóval kevésbé terheljük meg izmainkat és ízületeinket, ha egy vagy két éjszakát a hegyen töltünk. Ez már csak azért is megfontolandó, mert a környék igazi menedékház-eldorádó: egyedül a Triglav közvetlen közelében öt magashegyi hütte van... Ezek közül most a Vodnik menedékházat szeretném bemutatni az alábbiakban, mert a hegy megmászásának összességében véve legkényelmesebb változata, ha itt szállunk meg.

a menedékház észak felől

A ház története elég régre nyúlik vissza. Az egész ott kezdődött, hogy egy bizonyos Valentin Vodnik, a szlovén irodalom jeles alakja (életéről és munkásságáról bővebben itt olvashatunk, ha rákeresünk a „Vodnik Bálint” névre) egészen pontosan 1795. augusztus 20-án megmászta a Kis-Triglavot. Eme jeles esemény századik évfordulójára az akkor második évét taposó Szlovén Hegymászó Szövetség (illetve annak elődje, az SPD) radovljicai osztálya menedékházat épített a Tosc hegy nyugati oldalának egyik teraszán, a Velo Polje felett (ez egy jókora, lefolyástalan katlan a Triglavtól délre, nevének jelentése: „Nagy mező”). A kis házat 1909-ben lebontották és valamivel odébb – mai helyén – újból felépítették. A második világháborút követően kezelését az egyesület egy másik osztálya (Srednja Vas v Bohinju – ez egy kis hegyi falu, a Bohinji-tótól keletre) vette át. Új gazdái 1954-1958 között teljesen újjáépítették, de azóta is több alkalommal renoválták és bővítették. Legutóbb épp tavaly végeztek komolyabb felújítást a házon: kicserélték a homlokzat elöregedett faborításának egy részét, kiszélesítették a déli teraszt, valamint felújították a földszinti vizesblokkokat és az előteret – mindezt úgy, hogy a ház atmoszférája egyáltalán nem változott meg.

kilátás a Tosc oldalából ablak a Triglavra

A menedékház (szlovénül általában koča – ejtsd: kocsa –, de olykor – mint jelen esetben is – dom) több irányból is megközelíthető. Ezek közül a Bohinji-tó, valamint a Krma völgy felőli utak hosszúak és nem elhanyagolható szintkülönbségeket (legalább 1000 m) foglalnak magukba, viszont a Pokljuka nevű fennsíkon lévő Rudno Polje biatlon központja előtti parkolóból indulva csak 9 km távot és mintegy 600 m szintet kell leküzdenünk (a parkolás ingyenes). Ide Bled felől aszfaltúton kényelmesen fel lehet szerpentinezni autóval (már amennyire a 12-18%-os emelkedők kényelmesnek mondhatók), de ha szeretnénk elkerülni a szezonban gyakran előforduló bledi forgalmi dugót, akkor Jesenice felől is becsatlakozhatunk ebbe az útba, Gorje falunál. A turistaút a parkolóval átellenben a hegyek irányába felkanyarodó köves erdei úton indul el, majd egy sípályához érve balra kanyarodik az úttal együtt. Az ezután következő jobbkanyarban egy ösvény leágazására lehetünk figyelmesek bal kéz felé, amin lerövidíthetjük az autóval is járható út következő szerpentinjének kanyarját. Rövidesen ismét elérjük az utat (a helyiek közül sokan feljönnek idáig kocsival, amivel kb. 100 m szintet lehet megspórolni), majd egy táblával egyértelműen jelzett helyen jobbra kanyarodva végleg elhagyjuk azt. Innentől erdei ösvényen emelkedünk tovább, helyenként szintben oldalazva a hegyoldalban. Feljebb érve bal kéz felé időnként ki-kilátunk a Bohinji-tó túlpartján emelkedő Vogel hegycsoportra. Később egy havasi tanyára lehetünk figyelmesek a mellettünk húzódó völgyben, ahonnét egy másik turistaút igyekszik felfelé (az Uskovnica fennsík irányából). A két út az erdőhatár környékén egyesül, majd hamarosan a Jezerce nevű víznyelő katlanába érkezünk. Itt ismét kettéválik az út; mi a bal oldali ágat követve haladunk tovább (eleinte vékonyan csörgedező vízfolyás mellett), hogy felkapaszkodjunk a Studorski preval nevű nyeregbe (1892 m). A nyereg túloldalán kicsit leereszkedő, de jobbra tartva nemsokára szintben haladó köves ösvény a továbbiakban a Tosc hegytömbjét kerüli meg hosszan, a déli oldalon. A törpefenyőből egy idő után pihenésre csábító füves hegyoldalba érkezünk (itt jegyzem meg, hogy az erdős-füves részeken nem ritka jelenség a vipera, ezért legyünk körültekintőek, mielőtt valahova csak úgy leheverednénk). Ezután fokozatosan jobbra kanyarodva egyre jobban feltárul előttünk a Triglavval szomszédos hegyek látványa. Hamarosan visszafogott lejtmenetbe vált az út – helyenként a sziklafalba vágott széles párkányon haladunk – mígnem elérjük a ház előtti utolsó útelágazást. Ebben a négyes csomópontban jobb kéz felé térünk – most már csak kevesebb, mint 1 km séta van hátra célunkig, útközben pedig nem más, mint maga a Triglav látványa teszi teljessé a képet. A parkolótól a házig a táblák szerint 3 órát vesz igénybe az út – katonásabb tempóval ez teljesíthető is, de ha szeretnénk közben többször megállni (fotózni, falatozni, vagy egyszerűen csak nézelődni), akkor inkább 4 órát szánjunk rá.

a felújított előtér

A házhoz érve rögtön két épület fogad minket: jobbra a felújított és kibővített raktár, balra pedig a főépület, előtte a tavaly kicsinosított, hangulatos déli terasszal (az északi oldalon van egy másik terasz is, ahonnan a „háromfejű” óriást gusztálhatjuk, ha a felhők is úgy akarják). A terasz előtt/alatt kiépített vízvételi lehetőség segít pótolni az útközben kifogyott készleteinket. A ház feletti hegyoldalban foglalt forrásból származó víz iható és nem mellesleg igen finom ízű (bár a karsztvíz irányában én elfogult vagyok). Ha szép idő van, és csak enni vagy inni kívánunk, rendelésünket a teraszról nyíló ablakon keresztül közvetlenül is megtehetjük. Ha viszont beljebb szeretnénk kerülni a főépületbe, akkor a házhoz toldott oldalhelyiség ajtaját célozzuk meg. Praktikus szemléletről árulkodik, hogy ebben kapott helyet a szépen felújított és tisztán tartott wc (női/férfi külön-külön, mosdóval, szappannal, mindennel), így azoknak, akik csak egy „kétbetűs kitérőre” ugranak be, nem kell átgangolniuk az egész házon. Persze ha sorban állás van, az megtévesztő lehet, mert azt hiheti az ember, hogy kizárólag a mellékhelyiséget lehet megközelíteni innen. Pedig nem, ezen az úton juthatunk be a ház előterébe is. A felújított hallban találjuk a bakancs- és papucstároló polcot (az emeleti szintekre a szállóvendégek – más menedékházakhoz hasonlóan – itt sem mehetnek fel kinti bakancsban, viszont a széles kínálatból mindenki talál magának megfelelő papucsot a polcon), valamint egy asztalt a ház vendégkönyvével és a túraregiszterrel, no meg persze a kötelező pecséttel. Innen nyílik továbbá a tavaly átadott tusoló, az emeletre vezető lépcsőház, továbbá az étkező és a konyha is (utóbbi a személyzet felségterülete).

ritka pillanat: szinte üres az étkező

Az étkezőben hét asztal mellett kb. 50 főnek jut ülőhely, plusz a cserépkályhához is félkörívben oda lehet ülni, ha már minden más hely elfogyott. Ilyenkor azért kicsit „szardíniás doboz” élmény szokott odabent lenni, de a „sok jó ember kis helyen is” elv érvényesül, pláne ha kint szakad az eső (nota bene: ruhaszárításra a kályha körül korlátozott lehetőség van). A recepciós pultot a helyiség végében találjuk, itt kell rendelni és a szállásra bejelentkezni is. A házat jelenleg egy belevaló fiatal női szakasz irányítja; kedvesek, energikusak és mindannyian jól beszélnek angolul. Van is rá alkalmuk, mert a menü (ami laminált A4-es lapon megtalálható minden asztalon) egyelőre még csak szlovén nyelven áll a vendégek rendelkezésére, így szinte minden külföldinek (van belőlük bőven) egyenként kell elmagyarázniuk, mi fán terem pl. a jota (sűrű leves savanyú káposztával, babbal, főtt kolbásszal), a žganci (tepertős puliszka), vagy a ričet (árpakásával készített sólet). Gyanítom, hamarosan lesz majd angol étlap is, úgyhogy ennyi gasztro-nyelvlecke most talán elég is. A kiadós egytálételeket egyébként lehet hús nélkül (brez mesa) is kérni, bár egy Triglav-mászás után tuti meg tud enni az ember egy komplett kiszerelésű adagot vacsorára. Sőt, még talán néhány palacsinta (palačinke) is befér az éhes pocakba (lekváros és nutellás változatban kapható). A teljes menüt ugyan nem kóstoltam végig, de amilyen ételt kipróbáltam, mind ízletes volt (szokásomtól eltérően még a gulyást – ami valójában inkább marhapörkölt – is megreszkíroztam, és az sem okozott csalódást).

az egyik hálóterem

A szállórészleget a felsőbb szinteken találjuk. Háromféle variáció közül lehet választani: kis szoba (1-2 fő), normál szoba (3-6 fő), valamint hálóterem (7-13 fő), melyek árazása ugyanebben a sorrendben: 27 €, 25,5 €, illetve 23 € (egy éjszakára, fejenként). Az UIAA tagszervezeteinek (pl. Alpenverein) tagsági kártyáját felmutatók 30% körüli kedvezményt vehetnek igénybe, kivéve a matraclágert, ahol a kedvezmény szintje igen nagyvonalú, kerek 50% (a pontos díjszabás: 18,5|17,50|11,5 €). Fekhelyek szempontjából a három szállástípus egyébként nem nagyon különbözik egymástól, a matraclágerben is vannak pl. ugyanolyan emeletes ágyak, mint amilyenek a kisebb szobákban. A fő különbség tehát csak a hálótársak száma, esetleg egy plusz asztal jelenléte. Bármely szállástípus esetében, ha nem a saját hálózsákunkban alszunk, akkor az ágyneműhasználatért 2,5 € felárat kell fizetni. A szállás mellé kérhetünk félpanziós ellátást is, ez esetben reggelizni 6-tól tudunk (két opció van: rántotta kenyérrel, vagy vajas-lekváros/mézes kenyér), a vacsorát pedig este 8-ig kérhetjük ki (bármit választhatunk, ami a napi menüben szerepel és nem fogyott el). Az estebédet érdemes korábban megejteni, amikor még nagyobb a választék és kisebb a konkurencia. A félpanziós szállás alapára a háromféle szobatípus szerinti bontásban: 34|33|30 €, kedvezményesen pedig: 29|28|25 € (itt már nincs 50%-os ráta a matracláger esetében). Tapasztalatom szerint a reggelinél ügyelnek arra, hogy túra előtt túlságosan ne terheljük le a gyomrunkat (éhen azért persze nem maradunk), minden mást viszont igen bőséges adagban mérnek ki. Hogy kinek mikor éri meg a félpanzió (a benne foglalt napi étkezés külön fizetve nagyjából 10 € körüli összegre jön ki), az attól függ, hogy jogosultak vagyunk-e kedvezményre és hogy milyen szobát választunk – a számolgatást az Olvasókra bízom. A teljesség kedvéért pedig leírandó még a turisztikai adó összege, ami napi 1,27 €.

pillantás az emeleti mosdóba

A Vodnik-ház komoly komfortelőnye a többi környékbeli hüttével szemben a meleg vizes tisztálkodási lehetőség – mégpedig nem csak mosdókagyló felett, hanem újabban tusolóban is. Ennek azonban ára van: 1 db zseton (amivel aktiválhatjuk a vízszolgáltatást) ugyanis 4 euróba kerül (hozzáteszem, fél liter sörért is ugyanennyit kérnek – ha innen nézzük, nem drága, bár a sört helikopterrel hozzák ide). Ezzel együtt készüljünk fel arra, hogy nem lesz idő sokat szöszmötölni a fürdéssel, mert elég hamar elfogy a zsetonra kiutalt vízmennyiség. Hoppon maradás elkerülésére megosztanék néhány hasznos információt: 1) Meleg vizet a keverőkar balra tekerésével állíthatunk be (ez nincs jelölve), de az elején egy darabig még hideg fog jönni akkor is, ha ütközésig balra húzzuk... szóval várjunk türelemmel és ne tekergessük, mert értékes deciliterek vesznek el időközben. 2) Amint elviselhető hőmérsékletű víz jön, lendüljünk akcióba. 3) Amikor szappanozás után újra megnyitjuk a csapot, legyünk gyorsak, mert hamarosan elfogy a meleg víz és mire újra visszaállna a kellemes hőfok, lejár a mandátumunk. Nem lehetetlen küldetés, csak be kell osztani az időt! Az első emeleten egyébként van még egy mosdó a szállóvendégek részére, ahol szintén folyik meleg víz a csapból – ez a helyiség azonban koedukált és nem zárható, így csak visszafogott mosakodásra ad lehetőséget (fogmosáshoz azonban ideális). Vele szemben két külön vécét (férfi/női) találunk, amiket szintén csak a szállóvendégek használnak (reggel és este általában nagy a forgalom, ilyenkor megéri lecsattogni a földszinti mosdóba). Ugyancsak a komfortszintet emeli, hogy a házra telepített napelemeknek és a szintén bevethető aggregátornak köszönhetően megoldott az áramellátás. Mindenhol van villanyvilágítás (egyes helyiségekben – így például a tusolóban – mozgásérzékelős: ha lekapcsol, ne essünk pánikba, csak integessünk ki a függöny mögül), az étkezőben pedig még fali csatlakozót is találunk, ahol a különféle elektromos kütyük töltése megoldható.

hamisítatlan alpesi táj (Konjski preval)

Ami a túralehetőségeket illeti: a Triglav szomszédságának szinte minden zugát felkereshetjük innen. Magát a főcsúcsot egynapos túra keretében rohanás nélkül megmászhatjuk (kb. 3-4 óra alatt lehet felérni, útközben betérhetünk a Kredarica, ill. a Planika házakba, vagy akár mindkettőbe), de észak felé a Rjavina és a Begunjski vrh, valamint nyugati irányban a Kanjavec csúcsa szintén befogható innen. Ha össze tudjuk szervezni a szállásokat, egy szép körtúra köztes állomása is lehet a ház: a Bohinji-tótól keletre fekvő Stara Fužina faluból kiindulva a Voje völgyön át egy nap alatt feljuthatunk ide (kb. 1300 m szint), majd következő nap a Triglavi-Hét-tó völgyébe áttúrázva az ottani menedékházban alszunk, a harmadik napon pedig visszatérünk a faluba (természetesen plusz egy nap beiktatható a Triglav megmászására). Bármely túra esetében érdemes előre felmérni, hogy tervezett útvonalunkban szerepel-e biztosított rész (a szlovén túratérképeken ezeket pontozott vonallal jelölik, aminek hivatalos jelentése: „nehéz vagy vasalt út (via ferrata / klettersteig)”. Ezek közül nem mind jelent komoly kihívást, némi lépésbiztosság és szédülésmentesség azonban nem árt, néhány helyen pedig a ferrata-szett is elkél (pl. a Triglav mászásához javasolt). A szlovén turistautakról a Pogačnik-ház ismertetőjében bővebben írtam már, most inkább nem ismételném magam.

még egy kép az étkezőből

Végül következzék még néhány fontos tudnivaló. A házat általában június közepétől szeptember végéig tartják nyitva, pontosabban ekkor állomásozik itt állandó személyzet. Szezon elején és végén még aránylag kevesebb a látogató, július-augusztusban viszont különösen nagy a forgalom, ezért előzetes helyfoglalás nélkül nem sok esélyünk van rendes szállást kapni, még hétköznapokon sem (menedékházról lévén szó, meg lehet aludni a szabad földön – ha szerencsénk van, matrac is akad –, de ezt próbáljuk meg elkerülni). A foglalás legcélravezetőbb módja a telefon (ha az egyik szám nem cseng ki, próbálkozzunk a másikkal), mert így közvetlenül a háziakkal tudunk beszélni (az adatok között szereplő e-mail a Srednja Vas-i osztály központi címe). Előleget nem kérnek, a szállásdíjat helyben, készpénzben tudjuk kifizetni. Szezonon kívül a főépület nagy részét zárva tartják, ekkor csak az alagsorban kialakított téli szobában húzhatja meg magát 10 fő (bejárat a házat megkerülve, a völgy felőli oldalról), természetesen mindenféle szolgáltatás nélkül.

Verdikt: A Vodnik-menedékház tavalyi felújítását követően igazi „wellness-hütte” lett a Júliai-Alpok mesés karsztvilágában: minden megtalálható itt, ami egy megfáradt túrázó kívánságlistáján szerepel, ugyanakkor nem vesztett semmit klasszikus hangulatából. A szépen karban tartott menedékház könnyen elérhető, kényelmes „alaptáborként” szolgál a Triglav megmászáshoz – mondhatni ideális hely a legendás Zlatorog birodalmának felfedezésére. S ha magával az aranyszarvú kecskével nem is futunk össze, az égbe törő sziklás hegyekben tett barangolásaink biztosan emlékezetes lesznek. Aki egyszer itt járt, nagy eséllyel vissza fog vágyni! :)

Írta: Budai Péter

Legutóbbi frissítés: 2016.08.23.

Olvasói megjegyzések

Neked milyen tapasztalataid vannak a házzal kapcsolatban? Oszd meg véleményed a Facebook segítségével!